Amikor meleg van...

..és nyár van, és nagyrészt egyedül vagyok itthon, és annyit dolgozok a munkahelyemen, hogy hullafáradtan érek haza, hát persze, hogy akkor jut az eszembe, hogy legfontosabb feladatom a konyha "átalakítása" legyen. Persze idén kihagyom örömmel a tapétázás-festés kombót, de fekete-fehér-szürke színekben gondoltam újra a konyhát.
Mivel a konyhaszekrény ajtólapok is megértek egy cserére, örömmel nyugtáztam, hogy milyen "olcsón" megúszom a dolgot,  mivel a váz tökéletes, én majd szépen átballagok az ikejába, kiválasztom az új ajtólapokat és hirtelen lesz nagyon szép konyhám. Az átballagás rendben is volt, ellenben ott szembesültem a ténnyel, hogy idén (értitek? pár hónapja...)az ikeja is megunta régi konyhaszekrény vázat, és újat dobott piacra. Amelynek az ajtólapjai kicsit sem kompatibilisek a régi vázzal. ...Puffogtam egy sort, és a projektet eltoltam öt évvel kissé. Szóval idén beérem a fogantyúk cseréjével.

Addig is jöhet a fekete-fehér-szürke a konyhába....szinte önköltségen.

Edényfogó: maradék fonalból horgolt

Pöttyös tartók: konzervdoboz, cserépalátét, maradék anyag, fekete festék

Lámpaernyő: maradék anyag 

(egyértelműen jobban mutat, mint a régi leharcolt)

 

Tartó a csekkeknek, papíroknak: csak fehére festettem, és transzfer technika

(Vica!!! ráéreztem, működik!)

Még mindig volt fekete-fehér festék.....

Low cost: a fagolyó megvásárlása volt az egyetlen kiadás 

A héten megvettem a fekete fúgafestéket, a holnapi napra a kék fúgák átfestése van betervezve.....

 

Mit visz a kishajó?

És mit hozott? 

Hozott Korfuról olívaolajat, kumquat likőrt, fűszereket, halvát. 

Kagylókat, amit tengerben gyűjtöttünk (meglepően kevés volt), szép köveket és uszadékfát.

És még néhány kép:

A kékbarlangok

Paxos szigeten, Gaios városka

(B-vel futottunk össze itt, 20 éve nem láttam, egy általános iskolába jártunk, még jó,

hogy ő megismert....)

Kerkyra, Korfu fővárosa

Őt nem hoztuk haza, de egy nagyobb csigában egy rákocska

is utazott velünk a poggyászban....

Trófea a szobában

Kevéske "hibával", ugyanis tartozik hozzá egy fej is.

Szarvasok vannak karácsonykor is nálunk, tavaly már egy őzgida is került a szarvas mellé karácsonyi dekoráció gyanánt.

Nagyon megörültem, mikor megláttam a piacon, mert úúúgy vágytam már egy nem műanyag szarvasra. Lehet, hogy másnak szentségtörés a műanyag keret ("A" véleménye szerint ez bizony világ csúfsága, hogy ilyet mertem tenni: egy gyönyörű állatot műanyag keret közé szorítottam), de az én szememnek szép.

Háttérnek egy régi zsákot választottam. És most elégedetten hátra dőltem, a szarvas is megtalálta a helyét, a falikart is lefestettem. (csak azok a fránya orchideák nem akarnak virágozni évek óta)

Az óra...

....amit a bolhapiacon vettem.
Vicces, de 200 forintot kértek érte. Hehehe, nem alkudtam:)
Nem is reméltem, hogy működik, legnagyobb meglepetésemre, elemcsere után tökéletesen jár.
Az eredeti színe sötétbarna volt, festettem, megcsiszolgattam, hogy kopottas legyen a hatás.
Nagyon szeretem, most éppen a konyhában van.

(tudom, tudom: fénnyel szemben fotózni....)

Egy éve már.....

...., hogy megírtam az utolsó bejegyzésemet, aztán hagytam szép csendesen pihenni a blogot.

Nem éreztem késztetést, hogy fényképezzek, bejegyzést írjak, megmutassak.

De a hétvégén jött a gondolat, hogy fényképezzek.

Nem, nem....nem leszek a gasztroblogger (ha a képek alapján valakinek ez jutna eszébe), csak éppen
a kakaós csigák kellették magukat hétvégén a fényképezőgép előtt.

Persze egy év alatt is készültek dolgok, ez is, az is, : horgoltam, kötöttem, bútorokat festettem- alakítottam át, dekoráltam a lakást.

A fejem tele van ötletetekkel és tervekkel, hogy mit és hogyan kellene jobbra/szebbre/praktikusabbra/nekem tetszőre.

Majd meglátjuk mi lesz belőle.....